Bocsánat, de ez nekem nem megy.
Túl nagy a félelem bennem, hogy vannak olyan elvetemült emberek, akik ellopják a műveimet, és én mit tudok tenni? Ki hiszi el egy 14 évesnek, hogy azokat ő írta?? A mai világban sajnos azt kell mondjam... senki. Úgyhogy, amíg nem lesz valami, ami garantálja a biztonságot, addig szünetféleség.. Sziasztok (:

Mire jó a hazugság? Ki hazudott először? Miért? ,,, Délután folyamán ezeken merengtem az ágyamon fekve. De egyikre se jöttem rá. Annyit tudunk róla, hogy mindig is volt, mindig is lesz. A hazugság rossz, de állandó. Van aki kegyesnek hívja, és különleges esetekben igaz is. Legtöbbször viszont nem. Kegyetlen. Összekavar. Bizalmatlanságot szül, és mindig kiderül. Nem az idő számít, amit valaki hazugságban tölt, lehet az 5 perc vagy akár egy élet is. A lényeg, hogy kifog derülni. Van olyan is, hogy csak az adott személy halála után, de kiderül. Azután jön a megbántottság, az átvertség érzése, a bizalmatlankodás.. semmi jó nem származik belőle, csak az emberek mindig menteni akarják a bőrüket, ezért pillanatnyi rossz döntéseket hoznak. Hazudnak. És onnantól nincs visszaút. Aki egyszer beletudott nézni a másik szemébe, teljes nyugodtsággal, nem az igazat mondva, az többször is megteszi. Mert sokkal könnyebbnek hiszi azt az utat, mint a fájdalmas igazságét. Ez rossz. Ez bűn. Ez mindenkiben benne van, sajnos.

Sziasztok (:
Már ismerhettek a cherryblossoms.gportálról, ahol katty néven vagyok. Ha megbocsátotok, ez a nyitó szöveg, most nem a szokásos 'héééjj, ezitt a xy gportál, erről meg erről szól, gyere vissza, nézelődj stbstb.' lenne. Tulajdonképpen én azt gondoltam az írókról, költökről, művészekről, hogy van egy kis 'beütésük', kissé ijesztőek, maguknak valók. Van is rá számos példa a történelemben, skizofrénia meg egyebek. Aztán arra jöttem rá, az évek során, hogy nincs mit tenni, bármit akarok mondani, teljesen őszinte csak írásban tudok lenni. Még egy szeretleket, egy bocsánatot is nehezemre esik kibökni, és rögtön bepirulok. Természetesen nem minden esetben van ez így, de mondjuk ki, írásban sokkal meggyőzőbb tudok lenni. Talán ez kicsit gyávaságra utal, vagy magam sem tudom.. Visszatérve, kiskoromban imádtam álmodozni {még most is imádok} és elképzelni egy-egy embert, szituációt, történetet. Rájöttem, hogy a fantázia, a kreativitás mekkora ajándék. Elkezdtem buzgón körmölni verseket, első versemet 2006-ban írtam, meglepő módon, egy focimeccsről. Emellett kedvelt történeteimet is szívesen alakítgattam át, fanfiction formában. De rádöbbentem, hogy ha magam találok ki történetet, szereplőket stbstb. akkor sokkal hosszabb pórázra engedhetem a képzeletem. Viszont rendszeres hobbiszerűen kb. az utóbbi évben keztem foglalkozni az írással. Kedvelt időtöltésemmé vált, heti, olykor napi szinten elbújni a szobámba és írni, írni, írni...Jelentkeztem is versíró versenyekre, egyik országos versenyen 3. helyezést értem el Budapest c. versemmel. Csak az a probléma, hogy az írásaim mindig inkább meg akarom tartani magamnak, mert attól tartok nem elég jók.. De most megpróbálkozok vele, kíváncsi vagyok, mit gondol róluk a nagyvilág. [: